Gyógyulj velem

24/09/2026

Barátságok, túrák és más veszélyes emberi kapcsolatok. 😀
Manapság állítólag minden eddiginél könnyebb kapcsolatot teremteni. Szerintem csakis felszínest.
Facebook, Instagram stb. a különböző csoportok, fórumok, közösségek, nagyjából még az ismerkedő algoritmus is tudja rólunk, hogy imádjuk a hegyeket.
Ennek ellenére rengeteg ember ücsörög egyedül, vagy magányosan.
Nem ugyanaz, mikor valaki látja a sztorinkat, mint, amikor tényleg kíváncsi arra, mi van velünk. A lájkoltam ugyanis nem feltétlenül jelent társas támogatást. Bár kétségtelenül sokkal kevesebb energiába kerül, mint megkérdezni valakitől,
na, mesélj, jól vagy?! Bár sokan ezt sem gondolják komolyan, mert a másikat már nem akarja végig hallgatni, viszont, akkor ezt a kérdést ne is tedd fel.
A barátság első akadálya maga az ember. Találkozol valakivel, beszélgettek, kiderül, nem idegesítitek egymást. Aztán találkoztok még egyszer. Egy ponton pedig történik valami egészen komoly, már nem kell azon gondolkodnod, mit mondj neki.
Ez ritkább, mint hinnénk, mindannyian hordozunk magunkban valamennyi érzelmi poggyászt. Van, aki egy kisebb kézitáskával érkezik, más pedig egy nagy bőröndöt hoz.
Van, aki fél a visszautasítástól, más attól retteg, ha túl közel enged valakit, akkor elveszíti a saját szabadságát. Megint más egyszerűen annyira hozzászokott az egyedülléthez, már gyanúsnak érzi, valaki tényleg érdeklődik iránta.
Persze vannak azok, akik azt mondják, én nem vagyok társasági ember, aztán három órán keresztül mesélnek egy vadidegennek az életükről egy erdei ösvényen.
A hasonló rezgésű emberek valahogy megtalálják egymást. Nincs ebben semmi misztikus. Egyszerűen hasonló dolgokra vagyunk kíváncsiak, hasonlóan gondolkodunk, hasonló a humorunk.
Ugyanúgy érezzük azt, hogy a civilizáció olykor túlértékelt, és sokkal kellemesebb egy erdőben sétálni, mint egy újabb háromórás meetinget végighallgatni arról, hogyan tudnánk még hatékonyabbá tenni a hatékonyságunkat.
A hasonló rezgésű emberek gyakran bevonzzák egymást. Nem feltétlenül azért, mert egyformák, hanem mert értenek valamit egymásból. Vagy csak egyformán dinkák! 😁
A jó barátság nem attól működik, hogy két ember mindenben ugyanazt gondolja, hanem attól, lehetnek különbözőek, közben nem akarják egymást megjavítani. A túra természetes emberi szűrőrendszer, valaki új embereket szeretne megismerni, a közös túrázás szinte gyanúsan jó módszer.
Itt ugyanis gyorsan lehullanak a társadalmi álarcok, szerencsére.
Nem sokáig lehet pl. fenntartani a mindig kiegyensúlyozott, sportos, életvidám ember karaktert, amikor a harmadik emelkedő után csendben kiköpöd a tüdődet. 😀
A túrán hamar kiderül, ki az, aki előre megy, de ötpercenként visszanéz.
Ki az, aki mindig azt mondja, ez már tényleg az utolsó emelkedő.
Ki az, aki természetesen tudja, merre kell menni, ki az, aki magabiztosan vezet mindenkit egy teljesen másik irányba.
Na ez mind én vagyok! 😂
Kiderül, ki osztja meg a vizét, ki hozott tíz szendvicset, biztos, ami biztos, ki az, aki reggel rájött, elfelejtett enni, inni, és felébredni is.
A legfontosabb mégis az, a túrán együtt történik valami.
Nem egymással szemben ülünk egy asztalnál és próbáljuk kitalálni, vajon mit kellene mondani.
Megyünk, beszélgetünk, nevetünk, néha hallgatunk. Eközben valahogy elkezdjük megismerni egymást. A csend is fontos.
Van egy érdekes pont az új kapcsolatokban, amikor már nem kell folyamatosan beszélni.
Ez talán az egyik legjobb jele annak, valami valódi kezd kialakulni.
Lehet egymás mellett menni úgy, egyikőtök sem érzi szükségét annak, azonnal előkapja a telefonját, és sürgősen ellenőrizze, valaki küldött-e egy újabb értelmetlen mémet.
A csendben ugyanis kiderül, jól vagyunk-e egymás társaságában akkoris, amikor éppen semmit nem produkálunk. Ez pedig értékes dolog.
Barátkozni könnyű akkor, amikor mindenki jókedvű, kipihent, van pénze, működik a párkapcsolata, nincs baja a családjával, és az élet éppen nem próbálja meg személyesen is tesztelni az idegrendszerét.
A valódi barátság azonban nem a jókedvű fotóknál kezdődik. Valahol ott, valaki azt mondja, most nincs kedvem beszélni, de jó, hogy itt vagy.
A másik nem sértődik meg, nem kezd el azonnal megoldásokat gyártani, nem mondja, nézd a dolgok pozitív oldalát.
Valaki éppen összeomlás szélén áll, annak a nézd a pozitív oldalát, körülbelül annyira hasznos, mint esőben egy papírcsákó. 🤷
Vannak kapcsolatok, amelyek néhány hónapig tartanak, mások évekig. Némelyik pedig úgy kezdődik, menjünk túrázni, évekkel később még mindig azon vitatkoztok, ki mondta azt az ominózus napon, ez egy könnyű útvonal. Ezen nem vitatkozunk, mindig ezt mondom. 😀
Nem minden kapcsolat marad velünk örökre, de ettől még lehet fontos.
Lehet, valaki csak egy időszakban érkezik az életünkbe, mégis ad valamit, amit magunkkal viszünk, egy gondolatot, egy új nézőpontot, egy mosolyt, egy kis lazaságot.
Egyszerűen azt az érzést, nem vagyunk egyedül. Nem csak fizikailag, hanem szellemileg és emberileg is.
Az élet egyik legszebb iróniája, néha teljesen másoktól kapjuk meg azt a fajta kapcsolódást, amiről azt hittük csak a hozzánk hasonló emberekkel lehetséges.
Néha nem kell hozzá más, mint egy bakancs, egy hátizsák, egy kis idő és néhány ember, akik hajlandók ugyanabba az irányba indulni.
A többit majd megoldja az út, az idő, a humor, az a bizonyos nehezen megfogalmazható rezgés.
Aztán egyszercsak azon kapjuk magunkat, egy vadidegennel ülünk valahol egy hegy tetején, lihegünk, izzadunk, éhesek vagyunk, fogalmunk sincs, hogyan fogunk innen lejutni, és mégis arra gondolunk, na, ezekkel az emberekkel még egyszer eljövök tutira.
Talán a barátság valahol pontosan itt kezdődik, vagy csak egyszerűen végre szabadnak érezzük magunkat, mindentől és sok mindenkitől távol. 🙏

02/09/2026

LEGO az egoval, építsd fel, aztán ne lepődj meg, ha rád omlik. Hogyan bánjunk azzal, aki szerint a világ egy személyre szabott? 😁
Bizonyos fokú önérdek természetesen az emberi működés része, mindenki szeretné, a saját problémái megoldódnának, az élete rendben lenne, és időnként még azt is elviselné, mások nem őt néznék.
Ez önmagában egészséges, a probléma ott kezdődik, amikor valaki nem egyszerűen fontosnak tartja magát, hanem az univerzum mozgatórugójának képzeli magát, a környezetét legfeljebb statisztaként kezeli.
A köszönés, és a visszaköszönés mellőzése az ego központú, társas normákat kevéssé figyelembe vevő viselkedés egyik lehetséges megnyilvánulása.
Az egészséges önbecsülés ugyanis nem azonos azzal, valaki minden helyzetben magát tekinti a legfontosabb embernek.
Az erősen egoista személy számára a beszélgetés gyakran nem kommunikáció, hanem egyszemélyes konferencia, amelyen sajnos a többieknek is jelen kell lenniük.
Miért lesz valaki ennyire énközpontú?
Az önző viselkedés hátterében számos tényező állhat, neveltetés, családi minták, bizonytalanság, személyiségjegyek vagy éppen fejletlenebb empátiás készségek. Nem feltétlenül arról van szó, az illető reggel felkel, és eldönti, ma is megpróbálok mindenkit felidegesíteni.
Sok esetben az érintett maga sem érzékeli, mennyire egyoldalúan működik. Valaki ezt szóvá teszi, könnyen előfordulhat, konstruktív önvizsgálat helyett megsértődik. Mert természetesen az a hibás, aki szólt.
Fogadd el, nem fogod átnevelni,
az egyik legfontosabb felismerés, nem a te feladatod megjavítani egy másik ember személyiségét. Nem azért viselkedik önzően, mert te nem találtad meg a megfelelő varázsmondatot.
Érdemes inkább reálisan felmérni, mit bírsz el a kapcsolatban, és ennek megfelelően határokat kijelölni. A nem például teljes értékű mondat, és nem szükséges hozzá harmincperces magyarázat, három tanú és közjegyzői hitelesítés.
Valaki rendszeresen rádterheli a saját problémáit, segítséget kér, majd a viszonzás gondolatát személyes támadásnak tekinti, ideje csökkenteni a szolgáltatási színvonalat. Nem vagy ingyenes ügyfélszolgálat, ne adj jutalmat a provokációért.
Az erősen énközpontú emberek egy része különösen érzékeny a figyelemre. Konfliktust, sértődést, drámát generálnak, erre látványos reakció érkezik, az megerősíti a viselkedést.
Ezért bizonyos helyzetekben a legjobb válasz a feltűnően nyugodt válasz. Nem kell minden provokációra érzelmi tűzijátékot rendezni. Egy rövid értem, lehet, ezt másképp látom, sokszor többet ér, mint egy húszperces vita, amelynek a végén természetesen ő nyer, legalábbis saját narratívájában.
A figyelem nem kötelező jutalmazás.
Valaki folyamatosan magáról beszél, nem szükséges minden mondatát kérdésekkel továbbgörgetni.
És te mit gondolsz?
És aztán mi történt?
És hogy érezted magad?
Ezek csodálatos kérdések egy kölcsönös beszélgetésben, egy egocentrikus ember mellett azonban könnyen úgy járhatunk, mintha saját kezűleg pumpálnánk levegőt egy végtelenre fújható egóba.
A semleges reakciók és a tudatos figyelemkorlátozás segíthetnek abban, ne váljon minden találkozás önéletrajzi előadássá.
Válts témát, igen, akár magadról is.
A beszélgetés esetleg ismét visszakanyarodott hozzá, ahogy nagyjából minden út Rómába, úgy minden téma hozzá vezet, teljesen legitim más irányba terelni a társalgást.
Beszélj arról, ami téged érdekel, kérdezz meg valakit mást, hozz fel egy teljesen új témát.
Ez nem udvariatlanság, annak finom demonstrálása, a társas interakció nem podcast, amelynek ő az egyetlen műsorvezetője.
Semmi nem használ?
Van, amikor a határok, a semlegesség és a témaváltás sem hoz eredményt. Ilyenkor nem feltétlenül egy újabb kommunikációs technikára van szükség, inkább nagyobb távolságra.
Munkahelyi vagy felszínesebb kapcsolat esetén ez egyszerű, kevesebb felesleges interakció, több szakmai távolság. Barátságban, párkapcsolatban már összetettebb a helyzet, de az alapelv ugyanaz, egy kapcsolatnak nem kell tartósan egyetlen ember igényei köré szerveződnie.
Valaki mellett rendszeresen kisebbnek, kimerültebbnek, jelentéktelenebbnek, kihasználtnak érzed magad, azt érdemes komolyan venni.
Mert az egészséges kapcsolatban mindkét fél egyenlő, és ember. Nem pedig egyikük ember, a másik pedig előfizető, a figyelj rám, és old meg az életem, prémiumcsomagra. 🙏🙃
#

26/08/2026

Az elmúlt évtizedekben valahogy sikerült olyan társadalmi egyensúlyt létrehoznunk, amelyben mindenki egyre hangosabban bizonygatja, neki van igaza, miközben egyre kevesebb ember kíváncsi arra, a másik vajon miért gondolja másként. Kétségtelenül szép teljesítmény, több ezer év civilizáció után eljutottunk oda, egy kommentmezőben három mondat alatt megszüntetjük egymást emberként kezelni.
Persze kényelmes lenne mindezt ráfogni a politikára. A politikai deformáció, a gyűlöletkeltés, a folyamatos mi és ők logika valóban rengeteget tett azért, hogy az emberek lassan már a családi ebédnél is geopolitikai állásfoglalásként értelmezzék, ha valaki másik kenyeret vesz.
Talán túl egyszerű lenne azt mondani, minden bajunkat a politika okozta. Közben megérkezett a technológia, természetesen teljesen ártatlanul, egy mosollyal és azzal az ígérettel, közelebb hoz minket egymáshoz. Valóban, ma már bárkiről két másodperc alatt megtudhatjuk, hogy mit gondol a világról, a politikáról, a klímaváltozásról, a párkapcsolatokról és arról melyik kávézóban készítik a legjobb cappuccinót. Azt viszont már sokkal nehezebb megtudni, milyen ember, amikor nincs mögötte billentyűzet. A technológia ugyanis nem feltétlenül rossz önmagában csak elképesztően hatékonyan felerősíti azt, ami bennünk már amúgy is ott van.
Kíváncsiak vagyunk egymásra, kapcsolatot teremt helyettünk. Lusták vagyunk, kényelmesebbé teszi a még nagyobb lustaságot. Félünk a visszautasítástól, lehetővé teszi a személyes találkozás helyett három napig írjunk egymásnak, majd egy bocsi, most nagyon sűrű az életem című digitális temetés keretében odabökjük és eltűnünk. Az ismerkedés különösen érdekes példa.
Régen legalább el kellett menni valahová, ránézni valakire, beszélni vele, és vállalni annak a kínos lehetőségét, esetleg nem működik. Ma viszont egy algoritmus segít kiválasztani azokat az embereket, akik vélhetően megfelelnek az előre megadott paramétereinknek. A romantika ezzel lassan hasonlítani kezd egy Excel-táblára, magassági sorrendben, érdeklődési kör rendben, politikai nézet gyanús, három macska, további vizsgálat szükséges. A közösségi platformok pedig közben kiválóan megtanítottak bennünket arra, az ember személyiségét néhány mondatból, fényképből és politikai állásfoglalásból diagnosztizáljuk. A helyzet ironikus, miközben mindenki azt szeretné, önmagaként fogadják el, közben mindenki egyre gyorsabban kategorizálja a másikat. Itt talán valóban mindkét oldalnak igaza van. Az egyik oldal jogosan mondja, bizonyos társadalmi problémákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A másik oldal pedig jogosan érzi úgy, az ember nem redukálható egyetlen politikai, kulturális vagy társadalmi álláspontra. Csakhogy mindkettő téved, ha azt hiszi, a másik oldal teljes egészében megtestesíti a rosszat. Talán éppen ez az a pont, ahol valami egyensúlyféle újraépíthető lenne, nem feltétlenül úgy, mindenki hirtelen ugyanazt gondolja. Ez nem is lenne normális és meglehetősen unalmas világot eredményezne. Valahogy úgy, megtanulunk együtt élni azzal, vannak dolgok, amelyekben nem értünk egyet. Ehhez azonban szükség lenne valamire, amit a modern kommunikációs rendszerek különös módon nem jutalmaznak még több algoritmussal. Az algoritmus nem azt szeretné, megértsd a másikat, azt szeretné, reagálj, nem érdekli, árnyaltan gondolkodsz-e. Az érdekli, kattints, a düh gyorsabb, a felháborodás egyszerűbb, a megbélyegzés pedig még gyorsabb. A talán ebben részben igaza van algoritmikusan valószínűleg kevésbé izgalmas, mint a (hogy lehet ilyen hülyeséget leírni). Pedig lehet éppen ezt a mondatot kellene újra megtanulnunk lecserélni arra, nem értek veled egyet, de érdekel, miért gondolod így. Ez már szinte radikális társadalmi kísérletnek számít. Talán az egyensúly helyreállása sem valamiféle nagy történelmi fordulatból fog megszületni. Kicsi a valószínűsége egyszercsak minden politikus bölcs lesz, minden algoritmus empatikus, és mindenki letörli a Facebookról a változatlanul ott maradt passzív agresszív bejegyzéseit, esetleg a profilját. Egyszerűbben kell elkezdenünk, ahol még hajlandóak vagyunk egymást embernek látni azelőtt, mielőtt véleménynek látnánk. Emiatt valóban kisebb lesz az a kör, amelyben otthon érezzük magunkat. Nem is az lenne a cél, mindenkitől elfogadást kapjunk, inkább az, megtaláljuk azokat az embereket, akikkel úgyis lehetünk különbözőek, miközben nem kell ellenséggé válnunk. Az elmúlt évtizedek egyik nagy tanulsága a technológia képes hatékonyabbá tenni a távolodást, akkor a következő évtizedek érdekes kérdése talán az lesz, képesek leszünk-e ugyanilyen hatékonyan megtanulni újra közel kerülni egymáshoz?! Amennyiben a válasz igen, remélhetőleg nem egy új alkalmazás lesz hozzá az első lépés.
#

05/08/2026

Ezt pontosan így kell csinálni, átfordulni a másik oldalra. 😁😂

02/08/2026

Arc, fej és energiakezelés, a belső harmónia művészete, egy különleges, holisztikus szemléletű kezelés, amely nem csupán a fizikai ellazulást szolgálja, hanem a szervezet természetes egyensúlyi folyamatainak támogatására is fókuszál.
A kezelés célja, hogy a test, az elme és a lélek harmonikus együttműködését segítse elő, megteremtve a mély nyugalom és feltöltődés állapotát.
Az energiakezelés a kezelés központi eleme.
A holisztikus szemlélet szerint a tartós stressz a túlterheltség és az érzelmi megpróbáltatások felboríthatják a szervezet energetikai egyensúlyát.
A kezelés finom, tudatos energetikai munkával támogatja ennek az egyensúlynak a helyreállítását, elősegítve a belső harmónia megélését.
A mély relaxáció során az idegrendszer megnyugszik, a szervezet regenerációs folyamatai előtérbe kerülnek, miközben a vendég a teljes testi és mentális ellazulás állapotát tapasztalhatja meg.
Az energiakezelés hozzájárulhat a vitalitás fokozásához, a belső feszültségek oldásához és a kiegyensúlyozott közérzet fenntartásához.
A kezelés során alkalmazott precíz technikák ellazítják a mimikai izmokat, a fejbőr kötőszöveteit és a nyaki régió izomzatát. A finom stimuláció támogatja a helyi vér és nyirokkeringést, ezáltal javulhat a szövetek oxigén- és tápanyagellátása, valamint a bőr természetes regenerációja.
A kezelés során kialakuló mély alfarelaxáció kedvezően hathat az autonóm idegrendszer működésére, elősegítve a testi, lelki regenerációt. Ennek eredményeként csökkenhet a stresszérzet, enyhülhetnek a feszültségből eredő panaszok, javulhat az alvás minősége és növekedhet az általános energiaszint.
Több mint egy kezelés, egy belső utazás
Ez a kezelés nem csupán a szépségről szól.
Egy olyan exkluzív élmény, amely lehetőséget ad arra, hogy kiszakadj a mindennapok zajából, elcsendesítsd az elmédet, és újra kapcsolódj saját belső erőforrásaidhoz.
Az arc, fej és energiakezelés során a külső megújulás találkozik a belső feltöltődéssel.
A kezelés végére a legtöbben könnyedséget, mély nyugalmat, tisztább gondolkodást és harmonikusabb közérzetet élnek meg, azt az állapotot, amikor a test, az elme és a lélek ismét összhangba kerül egymással. 🙏🧘
#

01/08/2026

Hőhullám ➡️ Cickafark tea.. 🍵🌼

Leggyakrabban a változókorral együtt járó hormonális változás tünete. A változókori tünetek enyhítésére a Cickafarkfüves teakeveréket ajánljuk. A benne található cickafark, palástfű, pásztortáska segít a hormonháztartás működését harmonikusabbá tenni. Naponta egy csészével javasoljuk inni 6 hónapon keresztül folyamatosan. Segíthet a körömvirág, a fehér árvacsalán és az orvosi zsálya teája is. Utóbbi izzadáscsökkentő hatása miatt külsőleg, lemosásra is használható. Ezeket heti 1-2 alkalommal lehet használni külön-külön.

Gyógyhatásai

Kiváló gyulladáscsökkentő, hüvely- és méhgyulladásra, nyálkahártya- és fogínygyulladásra használható. Sebösszehúzó, sebgyógyító hatású. Csökkenti a menstruációs vérzést és görcsöket. Hasi fájdalmakra, puffadásra, emésztésjavításra is kiváló. Serkenti az epeváladék termelést. Húgyúti betegségekben, légzőszervi bajoknál nélkülözhetetlen.



Elkészítése

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása belsőleg

Teáját lehetőleg ízesítés nélkül fogyassza.

Gyomorgörcsök megszüntetéséhez a szokásosnál enyhébb gyógyteát készítünk belőle, egy csapott evőkanál helyett csak egy csapott teáskanál füvet adunk 2,5 dl vízhez. Ebből iszunk egy-egy csészével étkezés előtt naponta kétszer, reggel és este egy héten kétszer. Utána hetente egy csészével egy hónapon keresztül ugyanilyen módon. Ugyanígy kezelhetik a máj- és epebetegségeiket: két héten keresztül minden másnap kell meginni egy csésze teát reggel éhgyomorra. Bőséges, rendszertelen vérzésnél reggelente igyanak meg egy-egy csészével 2-3 héten keresztül a me**es előtt és alatt. Petefészek-, méhnyak- vagy hüvelygyulladás esetén naponta 3 csészével ajánlott inni étkezések előtt.

Változókorban pásztortáskával, palástfűvel, levendulával, citromfűvel, komlóval, galagonyával egyenlő arányban keverve harmonizáló hatású. Ilyenkor lefekvés előtt kell inni belőle egy csészével.

Étvágyjavításra étkezés előtt, emésztés könnyítésére, az epetermelés serkentésére étkezés után igyanak meg egy csészével.

Légzőszervi megbetegedéseknél inhalálásra lehet használni a cickafarkfüvet: egy liter vízhez egy csapott evőkanál teafüvet adunk és a forró gőz fölé hajolva belélegezzük azt. Emellett napi egy csészével igyunk is a teából.

Felhasználása külsőleg

Összemorzsolt friss levele kisebb sebek vérzését azonnal elállítja. Nagyobb sebekre borogatásként tesszük.

Vérző aranyérre ülőfürdőt kell készíteni két evőkanál teafűből és két liter vízből, ezt kell a fürdővízbe önteni. 20 percig szabad csak a vízben maradni.

Nem gombás eredetű hüvelyfertőzéseknél irrigálni is lehet vele: 2,5 dl teával naponta kétfelé osztva, reggel és este. A teát olyan sokáig kell a hüvelyben tartani, ameddig csak lehet (pl. fürdőkádban feltett lábakkal, tamponnal).

Ellenjavallat

Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott.

31/07/2026

#

30/07/2026

26/07/2026

Az önismeretnek sajnos van egy kellemetlen tulajdonsága, nem működik motivációs idézetekkel, holdfényes manifesztálással vagy azzal, hogy kijelentjük, én már feldolgoztam. A tudattalan ugyanis ritkán kér engedélyt, mielőtt újra elővenné ugyanazokat a mintákat.
Az önismereti munka, inkább egy hosszú találkozás mindazzal, amit évek óta elegánsan másokra, a gyerekkorra, a főnökre vagy éppen a Merkúr állására hárítunk.
Nem különösebben szórakoztató, cserébe viszont lassan kiderül, hogy a saját börtönünk kulcsát meglepő módon végig a zsebünkben hordtuk.
Itt jön a legkellemetlenebb felismerés, amíg nem látjuk hol dönthetnénk másként, addig könnyű azt hinni, hogy nincs választásunk. Sokkal kényelmesebb a sorsot hibáztatni, mint beismerni, hogy néha mi magunk őrizzük a saját korlátainkat, ráadásul túlórában. A jó az egészben, hogyha már felismerjük ezeket a falakat, végre nem csak nekiszaladni tudunk, hanem át is lépni rajtuk. Kár, hogy ehhez előbb le kell mondani arról a kényelmes elképzelésről, hogy mindenki más a hibás.

22/07/2026

Zsibbad a kezed?
Sokan rögtön a nyaki porckorongra gyanakszanak, pedig a tettes gyakran sokkal közelebb van, a kis mellizom (pectoralis minor).
Ez az izom alatt futnak a karodat ellátó fontos idegek és a verőér. Ha a rossz testtartás miatt a vállaid hosszú ideje előreesnek, a kis mellizom megrövidül és feszessé válik. Ennek következtében nyomás alá kerülhetnek az idegek és az ér, ami zsibbadást, bizsergést, gyengeségérzést vagy akár hideg kézérzetet is okozhat.
Az előreeső vállak azonban nem önálló problémák. Gyakran azt jelzik, hogy a lapockát stabilizáló izmok már régóta lustasági versenyt nyertek.
Miközben ők pihennek, a kis mellizom túlórázik.
Ez az állapot sok esetben célzott manuálterápiával, masszázzsal, vagy gyógytornával és a testtartás javításával hatékonyan kezelhető.
Ne csak a tünetet kezeld, találd meg az okát!
Ne a tested döntsön arról, hogy holnap mit csinálsz!

#