17/10/2026
Munkahelyi dilemmák, új hivatás
Három kedves lelket is kísérek különböző minőségeimben, akik hasonló nehézségeket élnek át az utóbbi hónapokban.
Van, hogy kinőjük a meglévő munkánkat, a szívünk másfelé hív vagy nem azt kapjuk egy pozícióban, mint amiről szó volt.
Egyre szűkösebb lesz a hely, küzdelmesebb megtalálni a motivációt, egyre több az idegesítő körülmény, rossz kollegiális kapcsolat, helyzeteket nem megfelelően kezelő főnök.
Nem látjuk még, hogy merre lehetne tovább, vagy látjuk, csak az út van odafelé teljes homályban. Nem hiszünk magunkban, vagy anyagi tartalékunk nincs elég a kiugráshoz.
Nehéz időszak ez. Ráadásul mintha az univerzum pluszban is azt feszegetné, hogy mikor állunk fel végre, mikor követjük végre a lelkünk szavát. Mikor lesz végérvényesen kicsi ez a régi bőr, mikor tudjuk levedleni és elköszönni tőle.
Kellemetlenség nehézség hátán, amíg egyszer csak elég lesz. Kilépünk.
Felszabadulunk. Ami addig lehetetlennek tűnt, hirtelen könnyed lesz és megoldható. Új utak nyílnak a zárt ajtók helyén.
Az önismereti úton mindannyian arra törekszünk, hogy eljöjjön a pillanat, amikor már nem a hitrendszerek, családi- vagy társadalmi elvárások befolyásolják, hogy mit csináljunk, merre menjünk, mit válasszunk. Hanem önazonosan, a szívünket, lelkünket tudjuk követni. Amikor pedig ez megtörténik, hirtelen az út is ott lesz előttünk.
Workplace dilemmas, new profession
I am accompanying three dear souls who are experiencing similar difficulties in recent months.
Sometimes we outgrow our current job, our hearts call us in a different direction, or we don't get what we were looking for in a position.
Space becomes increasingly scarce, it becomes more difficult to find motivation, there are more and more annoying circumstances, bad collegial relationships, bosses who handle situations inappropriately.
We don't yet see where we can go further, or we see that the road to it is completely dark. We don't believe in ourselves, or we don't have enough financial reserves to jump out.
This is a difficult time. Moreover, it seems as if the universe is pushing us even harder to see when we will finally stand up, when we will finally follow the voice of our soul. When will this old skin finally become small, when can we shed it and say goodbye to it.
Discomfort upon difficulty, until suddenly enough is enough. We step out.
We are liberated. What seemed impossible until then suddenly becomes easy and doable. New paths open in place of closed doors.
On the path of self-knowledge, we all strive for the moment to come when belief systems, family or social expectations no longer influence what we do, where we go, what we choose. Instead, we can follow our own identity, our heart and soul. And when this happens, suddenly the path is there before us.