02/10/2026
A szájlégzés reflektorfényben van. De a szájlégzés sem önmagában történik.
Nem biztos, hogy az a legfontosabb kérdés, melyik izommal kezdődött. Lehet, hogy maga a mintázat az érdekes.
Egy általam követett szakmai oldal, a Posturepro posztja jött velem szembe. Szeretem az ábráikat, mert nagyon szemléletesen mutatnak rá olyan összefüggésekre, amelyek mellett könnyű elmenni, ha külön-külön nézzük az egyes testrészeket.
Ez az ábra a rágóizom, a rekeszizom és a medencefenék kapcsolatára irányítja a figyelmet.
Én azonban egy ponton továbbvinném a gondolatot.
Nem egyszerűsíteném le úgy, hogy a feszes állkapocs „elrontja” a légzést, az pedig a testtartást. Ahogyan azt sem gondolom, hogy minden ilyen problémának egyetlen kiindulópontja van, amelyet megtalálva és „kezelve” helyreáll az egész rendszer.
Engem sokkal inkább az együtt megjelenő működési mintázat érdekel.
Hogyan helyezkedik el nyugalomban a nyelv? Zárva vannak-e az ajkak? Hogyan lélegzik az illető? Mi történik nyeléskor? Hogyan működik az állkapocs és az orofaciális izomzat? Hol van közben a fej és a nyak? És milyen testtartási mintázat kíséri mindezt?
Ezeket nem feltétlenül egy egyszerű A - B - C oksági lánc köti össze. Viszont nagyon is érdemes megfigyelni, hogyan jelennek meg együtt.
Az utóbbi években a szájlégzés – szerencsére – egyre nagyobb figyelmet kap. De ennek van egy veszélye is: könnyen a szájlégzés válik „a problémává”, ahogyan más időszakokban más testrész vagy funkció került a figyelem középpontjába.
Pedig a szájlégzés is lehet egy nagyobb működési mintázat egyik jól látható eleme.
Pontosan ezért alakult a saját szakmai gondolkodásom is egyre inkább abba az irányba, hogy ne egyetlen eltérést keressek. A BaMS-Dsmile-ban több funkcionális területet figyelünk meg egymás mellett, strukturáltan. A DSmile programban pedig nem egyetlen izmot vagy funkciót szeretnénk „megjavítani”, hanem a kedvezőbb működési mintázatok kialakulását támogatjuk.
Talán ezért fogott meg ez az ábra is.
Nem azért, mert három izom között egy egyszerű oksági láncot látok benne. Hanem azért, mert nagyon szépen emlékeztet arra, hogy a test nem különálló részekben működik.
(Az eredeti poszt linkje a kommentben)