14/10/2026
BEFELÉ NYÍLÓ AJTÓKON ÁT
Békési Tímea szakmai oldal-val közösen idén már második alkalommal indítjuk el ezt a különleges csoportot, a szenvedélybeteg családban felnőttek gyászcsoportját, ahol nem csupán a látható gyásszal - a szülő elvesztésével -, de a gyász láthatatlan aspektusaival, az elveszített gyerekkorral és a sosemvolt jól működő szülő vágyképének elvesztésével is dolgozunk.
Tegnap kilenc emberrel megérkeztünk egy közös útra. Az első találkozásban sok minden megmozdult: egymás történeteit hallgatva egyszerre volt jelen a fájdalom, a felismerés, a kapcsolódás és annak a reménye, hogy mindazzal, amit hordozunk, nem kell egyedül maradnunk.
Ezt a csoportot azért hoztuk létre, hogy együtt kísérjük egymást a veszteségek és a gyász különböző rétegein keresztül. Mert nemcsak azt gyászolhatjuk, akit elveszítettünk, hanem azt a gyermekkort is, amely nem lehetett a miénk. A biztonságot, amire vágytunk. A kapcsolódást, ami elmaradt. És azt a szülőt is, akit reméltünk, de talán sosem ismerhettünk igazán.
„Hogyan találhatnám meg azt, amit magam sem ismerek?”
Ez a kérdés kísér bennünket az úton.
A népmesék szimbolikus terében, alkotással és egymás történeteinek meghallgatásával keressük a szavakat arra, amire talán sokáig nem voltak szavaink. Teret adunk a kimondatlan érzéseknek, a hiányoknak és azoknak az erőforrásoknak is, amelyeket a túlélés során magunkban teremtettünk meg.
Tegnap kinyitottunk egy ajtót a belső világunk felé. Elindultunk, hogy együtt, mégis mindannyian a saját tempónkban fedezzük fel ezt a belső teret. Vannak benne ismerős helyek, ahová gyakran visszatérünk, és vannak olyan zugok is, amelyeket régóta zárva tartunk. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy kíváncsisággal, egymásra figyelve és biztonságban közelítsünk ezekhez a belső tájakhoz. Nem kell minden ajtót azonnal kinyitni, és nem kell sehova sietni. Elég, ha lépésről lépésre ismerkedünk azzal, ami bennünk él.
Mert a gyógyulás nem feltétlenül azt jelenti, hogy többé nem fáj. Talán inkább azt, hogy lassan helyet találunk magunkban mindannak, ami történt – és annak is, ami ezután történhet.
Hálásak vagyunk mind a kilenc résztvevőnek a bizalmáért, a jelenlétéért és azért, amit már az első alkalommal közösen létrehoztunk.
Nem vagyunk egyedül a történetünkkel. És a történetünk nem csak a veszteségeinkből áll.
