17/09/2026
A szolgáltatóipar míves része érdekes kettősséggel működik. A vendég valami különleges dolgot kap, ami számára nem mindennapi. A vendéglátó viszont az egyenes teljesen ellenkező végén áll. Minnél több időt tölt el abban, amit mível, annál távolabb, hiszen számára ezek a hétköznapok. Egy tetoválás is ilyen. A tetováltnak ez a "Nagy Nap!", amikor valami szokatlan és különleges történik vele, a tetoválónak viszont zömében egy szerda, vagy csütörtöki munkanap. Biztosan kiégésszagú ez, de ha a saját munkádra gondolsz, akkor lehet vele azonosúlni. Nagyon szeretem amit csinálok, de hazugság lenne azt állítani, hogy minden nap ugyan olyan különleges. 14 év alatt akad azért repetitív munka. Viszont ennyi idő után is be-be esik egy olyan feladat, ami színessé és emlékezetessé varázsol egy-egy hétköznapi munkanapot. A héten egy nagyon vegyes csapat nyitott be hozzám. Ketten Argentínából, ketten Hondurasból és hárman Kanadából. Angolul kezdtünk el beszélgetni, majd felcsillant a szemem, mert egymás közt spanyolul csacsogtak. 10-15 éve teljes pánikkal, vagy közönnyel reagáltam volna. Páran tudjátok, hogy gyúrom a Duolingot. A némettel most sem nagyon boldogulok, de az angol, a spanyol és a sakk pörög minden nap. A spanyolhoz viszont élő szóban talán 3-4 alkalommal volt szerencsém, mióta a leckék közé került. Most viszont úgy éreztem magam, mint amikor a Csizmáskandúrt néztem eredeti szinkronnal. Egyszerre beszáltünk mindkét nyelven. Nem állítom, hogy mindent megoldottam spanyolul, de javarészt sikerült. Hatalmas kalandként éltem meg és a srácok is úgy tűnt, hogy pozitív élményként tették zsebre. A legkedvesebb élményem az volt, amikor elköszönésnél többször is azt monda a hölgy, akinek az első tetoválását így én készítettem, hogy "Te recordaré para siempre a través de mi tatuaje." Ezért simán megérte, a sokszor idegesítő zöld bagoly képét nézni :D