19/10/2026
Amikor nem készítőként, hanem felhasználóként teszem próbára a saját termékeimet… 🌿⛰️
A hétvégén a horvátországi Papuk hegységben jártam, ahol egy hosszú, kihívásokkal teli túra során nemcsak a természet szépségeit tapasztalhattam meg, hanem a saját termékeimet is egészen más szemszögből élhettem át.
Most nem a Rozmaringos Műhely készítőjeként szeretnék mesélni róluk. Hanem biológus-túrázóként, aki a saját hátizsákjába is azokat a készítményeket teszi, amelyeket maga is szívesen használ. 🌿
🌿A Rozmaring Szirup velem tartott az úton. A hosszú gyaloglás során különösen jólesett a frissítő, rozmaringos íze, és az, hogy vízzel hígítva egy kis változatosságot vitt a folyadékpótlásba. A túrázás alatt a megfelelő hidratálásra is figyelni kell, a szirup pedig kellemes kiegészítője volt az útravalómnak. Emellett a gyomromnak is jólesett, hogy ezt a könnyen fogyasztható, folyékony formát választottam a túra során.
🌼 Az Olasz Szalmagyopár Hidrolátum igazi praktikus társam volt: arcpermetként kellemes felfrissülést nyújtott a túra során, emellett a túrabot használata okozta kisebb kidörzsölődéseknél is elővettem. Jó érzés, amikor egyetlen kis üvegnek többféle helyzetben is hasznát veszem a természetben.
🌿 A Rozmaring Illóolaja pedig a nehezebb szakaszokon kapott szerepet. Amikor elfáradtam, és egy-egy mélyponton kellett túllendülnöm, a rozmaring karakteres, friss illata segített visszahozni a figyelmemet a jelen pillanatra. Egy tudatos lélegzetvétel, egy rövid megállás, az erdő illatai és a körülöttem elterülő táj – néha ezek az apró pillanatok adnak új lendületet ahhoz, hogy továbbinduljunk.
Mert egy hosszabb túra nemcsak a lábakról és az állóképességről szól. Hanem kitartásról, önmagunk határainak megismeréséről és arról is, hogyan gondoskodunk magunkról útközben.
Számomra a Rozmaringos Műhely éppen erről szól: a természet kincseinek megismeréséről, tudatos felhasználásáról és arról, hogy a növények a mindennapjaink valódi, megélt tapasztalatainak is részesei lehessenek.
A Papuk hegység gyönyörű volt, a túra pedig emlékeztetett valamire, amit a hétköznapokban hajlamos vagyok elfelejteni: nem mindig az a fontos, milyen gyorsan érünk célba, hanem az, hogy a nehezebb szakaszokon is képesek legyünk továbbmenni. 💚
🍃
